Prológus

1. Évad - Ha nem találkoztak volna

„Nincsenek véletlenek. És ez sem volt az. Ahogy mi találkoztunk, egyszerre forrt össze a kapcsolatunk is. Mélyen, több erőt birtokolva, amit a szavak ereje se tudna kifejezni. Amit emberi szemmel nem is lehetne látni, csak érezni. Úgy érzed magad, mintha elvarázsoltak volna, egy bűbáj, egy varázslat alatt állva, és ezt lehetetlen volt megtörni.”

Hősnőnk, más néven is ismert Song Miyeon gyakornokként elkezdi középiskolai tanulmányait a híres Szöul-i School of Performing Arts iskolában. Eddigi 16 éve során nem csak félvérsége keserű ízei, de még fanyar múltjáról is lehull a lepel, amikor találkozik Jeon Jungkook-kal, akinek kihívó külseje és elragadó mosolya azonnal rabul ejti a lányt. Viszont mit titkol Jungkook is előle, amit a lány eddig nem tudott, sőt az egész média nem tudta? 

....

Szemmel láthatólag meg tudjuk állapítani az ember természetét egyetlen pillantás alatt. Ha végignézünk az arckifejezésén, a mozgásán, a testtartásán, viszont a véletlen szemkontaktust adódóan képesek vagyunk kevesebb, mint 1 másodperc alatt megszeretni valakit, csak egy pillantás miatt. Nem hittem volna, hogy én is azok közé a kevés emberek közé fogok tartozni, akik ilyen hamar fognak szerelembe esni. Viszont megtörtént. Nem féltem a következményektől. Nem féltem attól, hogy megsebesítenek. Egyszerűen csak szerettem volna valaki lenni neki.

Minden találkozásunk alkalmával egyre jobban megkedvelem, még akkor is, ha csak órákig ülünk egy helyben és az eget bámuljuk, amíg az égbolt baba kékről narancssárgás-rózsaszínbe változik. Sokat elmond magáról, én is egy párat, de a csendes percekben is érzem, hogy titokban beszélgetnénk valamiről.

Engem is elfogott a kíváncsiság, valahányszor nyoma veszett. Órákig, napokig, néha hetekig eltűnt. Ekkor éreztem fájdalmat és ürességet a szívem belsején, ami néhol kitörni készült. Mert hiányzott. Hiányzott a mindene, a hangja, a nevetése, de leginkább az érintése.